És amikor felröppent a gólyahír arra került a sor. Kellett egy családbarátabb autó a 3 ajtós Punto helyett, amivel hétvégente haza tudjuk majd szállítani a gyermeket vidékre, mert előttünk sem volt kétséges, hogy a főváros mocska helyett jobb helye lesz olyankor a nagyszülőknél friss levegőn, erdőn- mezőn csúszva mászva a kiskölyöknek, így gyakran fogunk utazni sokat, tehát kell a hely a fedélzeten a személyzetnek és a csomagoknak is. Elkalandoztam kicsit a kombik felé, de mivel a sógornőim is gyakran csatlakoznak hozzánk, 4 felnőtt+babaülés felállásban egy 5 személyes autó hosszú távon nem biztos, hogy elég. Vagyis biztos, hogy nem. Így kell a 6 ülés, még egy érvet találtam a Multipla mellett, kikerülhetetlennek látszott az eredeti elképzelés, hiába böködte több ismerősöm a homlokát és aggódó megértéssel a szemükben néztek a családomra mikor felfedtem előttük elképzeléseimet.
Nekiálltam túrni a használtautós oldalakat, régi teszteket, népítéleteket olvasgattam, adatokat keresgéltem munka után (alatt), alvás előtt (helyett). Nem vagyok dízelpárti, utoljára 20 évvel ezelőtt volt egy MB W123 240D a nevemen, de az a diesel más. Annak ha egy másnapos hajnalon belevizel a még borgőztől mámoros fejjel ébredő gazdája az üres üzemanyagtankjába, azzal is elmegy egy darabig, tényleg csak akkor adja fel a küzdelmet ha már a hajtókar méretes lyukat ütött a blokk oldalán. Bár lehet még akkor is vánszorog egy kicsit. (Volt is az elképzeléseim között egy kombi felkutatása és felújítása, de ahhoz mélyebb pénztárcára lett volna szükség és pár lappal több kellett volna a naptárba.) A mai kor öngyulladósai nem szimpatikusak, mindenféle kényes és költségesen javítható megoldással vannak túlbonyolítva az ilyen- olyan euro besorolásnak való megfelelési- és a teljesítménykényszer miatt. Eredeti elképzelésem az volt, hogy 1,6 benzinmotor dolgozzon a Multiplában, gondoltam olcsóbbak mint a diesel társaik, a vételár és a gázolajos drágább javíthatósága kompenzálja a fogyasztásból adódó különbözetet, de minél többet keresgéltem, annál egyértelműbbé vált, hogy az azonos állapotú példányok motorfajtától függetlenül nagyságrendileg azonos árban vannak. Fogyasztásukban a neten fellelhető tapasztalatok alapján kb 3 liter különség van, osztottam, szoroztam és a JTD mellett tettem le a garast. Mivel hétvégente ha útra kelünk legalább 600 kilométert autózunk, egy egy úton cirka 5.000 Forint marad a zsebben, ami jelentős összegre rúg éves szinten.
Magyar és külföldi használtautós oldalak napokig tartó böngészése után arra a következtetésre jutottam, hogy nem érdemes külföldre kiutazni szabadságot, üzemanyagot, energiát pazarolva, mert úgy sem lesz olcsóbb a végén a leves, ami a család asztalára kerül, mint ha az itthon kínált alapanyagokból főzzük. (Hol volt még akkor a Rulettkerék 4.) Néztem olyat, amelyikről már a képen is látszott- valószínű régebbi javítás okán-, hogy rohadt a jobb első ajtajának a közepe. Élőben meg a hátsó ajtó, küszöbök is. Alulról nézve kicsit olyan a kialakítása a Multiplának, mintha alvázas konstrukció lenne, derékszögben meghajlított, egyenesen, egymáshoz 90 fokban futó profilok adják a merevségét a karosszériának, így megoldhatóvá vált az utastér sík, középen kitüremkedő, helyrabló „”kardánalagút” és átugrani való küszöbök nélküli kialakítása. Ezen megoldás okán nem lett volna túlságosan bonyolult a javítása, foltozása, a két ajtót meg bontóból beszerezni azonos színben és kicserélni nem egy embertpróbáló feladat. Tetszett, hogy komolyabban nem volt törve az autó, az elején koppant valaminek a motorháztető valamikor, azt egyengették nem túl szépen de újkorától magyarországi forgalomba helyezésű volt, ami szimpátiát váltott ki bennem. Jah meg, hogy bordó. Ami meg nem jött be az a lefingott, kopott utastér, az olajban úszó szervószivattyú és tulajdonképpen a motortérben lévő összes alkatrész. Kiindulási pontnak, talonba jó lesz, gondoltam. Nézzük tovább a kínálatot!
Úgy gondoltam csak akad Budapesten olyan autó, ami fényt gyújt a szívemben, próbálkoztam helyben keresgélni és nézegetni. Jött egy fekete, borvörös belsővel, amivel randevúztunk. A kedvenc színkombinációm! A bordó fényezés jobban néz ki kívülről, de azokhoz kék berendezés dukál, aminél meg jobb a fekete karosszériához kínált bordó kárpit. És a tulajdonos melyiket is nézegeti többet utazás közben?! Naugye! Tudom, tudom, hogy a használtautónál utolsó szempont kell, hogy legyen a szín, nem is az alapján keresgéltem, higgyék el nekem! Megvettem volna a behatárolhatatlan világoskéket unalombaoltott szürke belsővel- amelyet újkorában bizonyosan csak nyereményautónak gyártott a FIAT, mert ha már pénzt ad érte az ember tuti nem ezt választja- amennyiben abban akad szép és jó, de nem sodort ilyet elém az élet. Szóval ez a fekete, külföldi papíros példány már sokkalta jobban tetszett, ennek sem volt szalonállapot a belseje de jóval kulturáltabb képet mutatott, ennek is- és utána tulajdonképp az összes megtekintettnek- rohadt alulról a küszöb eleje és vége, ennek is kente némi olaj kívülről is a motorját, nem csak belül, de messze nem olyan rémisztő mértékben, egyszóval az összkép nem volt rossz. Sosem volt kiflibe hajlítva és újraépítve a karosszéria, egyszer sem, nemhogy többször. Ez egyébként nem volt jellemző egyik megnézett Multiplára sem, nemhiába, ez csak csak egy családi egyterű nem egy Honda CRX. Az meg nem szempont egy 15- 16 éves autónál, hogy anya végighúzza a garázsban az oldalát, esetleg télen nekicsúszik 20 km/h órás száguldás mellett kisebb terepakadályoknak, apa elbambul a városi araszolásban és lekoccolja az előtte fékező nyugdíjas bácsi Jettáját… Nem a rétegvastagság mérő mondja ki az áment, hanem az, hogy komolyabb sérülés ne legyen a múltjában.
Értekeztem egy külföldi ismerősömmel, aki hosszú évtizedek óta üzemeltet FIAT kereskedést és szervizet, hogy milyen tapasztalatai vannak a Multiplával kapcsolatosan, mi az achilles sarka és milyen motorral nézzem, 105 vagy 110 lovassal, van-e kiforrottságban, megbízhatóságban különbség a két verzió között. Ellátott pár bölcs tanáccsal, a motorokkal ha nem bántják őket nincsen baj, a legkritikusabb pont a hátsó híd, azt nézzem meg alaposan, az tud úgy elrohadni, hogy eltörik. Kicsit értetlenkedtem, azt hittem a felfogatási pontok bűnösek a karosszérián, de nem, maga a futómű a gyenge láncszem. Adok a szavára, mint kiderült 2 Multiplát is elszaggattak a családjukban, nem csak másokét szervizelték. Ők is imádták, tehát rossz nem lehet!
Pár végletekig leharcolt példány megtekintése után (azért néha a kép mekkorát tud hazudni, sejti az ember, sejti, de mikor meglátja….menekül; lógó kapcsolók, szivacsig, vasig kopott ülések, bontóállapot az alsó szekcióban, etc, minden amit lehet úgy fotózni, hogy ne látszódjon, persze olyanok is vannak, akik le sem mossák fotózás előtt, derékig sáros autó a képeken- nem értem én az embereket, miből gondolják, hogy rákíván majd valaki a portékájukra) visszatértem a fentebb már említett feketéhez egy ismerősömmel, aki szakmájából adódóan járatosabb a diesel erőforrások terén mint jómagam. Az én fülemnek minden gázolajos motor kopog- persze bizonyos tágabb határokon túl érzékelem a különbségeket, de a tapasztalat csak sok idővel és gyakorlással pótolható. Nameg a kettőstömegű- lendkerék és egyéb modern nyalánkságok, amelyek hibajelenségeinek dekódolása kívül esik az én képességeimen, kellett oda a napi rutin, az 1970 környéki, benzines autókon csiszolódott tudásom ide kevés. Indítottuk, meghallgatta, megint indítgattuk, vizsgálgattuk, és felállította a diagnózist: nincsen rossz hangja, de még melegen is kicsit nehezen áll össze a négy henger indítás után, ami lehet olcsón, egyszerűen orvosolható hiba, de akár valami komolyabb, zsebbenyúlósabb dolog is. Mondom én, hogy kellett ide Ő! Közben én alaposabban körülnéztem a hátsó futómű környékén, mélyen az autó alá bújva, mert első alkalommal csak a karosszériát vettem szemügyre, magát a hátsó hidat nem. Hiba volt, mert a kipufogó felett, takarásban a körülbelül 10 centiméter átmérőjű vastag, vas cső olyan állapotban volt, mint aminek múltja van, nem kevés, meg némi jelene, de jövője nem sok. Az vesse rám az első követ aki elsőbálozóként ugyanúgy tudott csajozni, mint amikor már tengernyi tapasztalat (és flört meg randevú) állt mögötte. Hiába, a rutin meg az évek, meg ha tudja az ember mit meg hol is kell nézni! Nem tudom milyen 2 különböző anyagból készítették anno Torinóban a karosszériák alsó és felső részét, de küszöbtől felfele még azok a Multiplák is kultúráltan mutattak rozsdaügyileg, amelyeknek az alját a vasoxid maradványai tartották egyben küszöbtájékon és a hátsó futóműve ránézésre az első fekvőrendőrnél szétszakad még akkor is ha úgy leheljük rajta át az autót pillangószárnyakkal reptetve. Egyébként láttam is hirdetések között törött hátsó futó(?)művel sántikáló darabot. (Micsoda képzavar!) Szó mi szó, felejtősávba került a feketeség, bármennyire is tűnt úgy első körben, hogy ez lehet a nagy Ő… Kezdtem azt hinni, hogy mindegyik felett eljárt már az idő, nem találok megfelelőt köztük.
