Említettem már, hogy a próbaút alatt- mivel csak kis utcácskákban került rá sor- nem derült ki, hogy a váltónak hangja van 4. fokozatban nagyobb sebességnél. Változó mértékű volt a zúgás, eleinte csak halk kerepelés távolról, mint mikor a kilométeróra spirál a végét járja és el akar szakadni. Néha erősödött, néhanapján majdnem elhallgatott... Eleinte még használtam is mind az öt sebességet majd felmentést adtam a négyesnek és 1-2-3-5 sorrendben kapcsolgattam fel.
Szemügyre vettük, az olajszint megvolt a váltóházban de az állaga nem volt az igazi. Mit csinál a földi halandó ha beül ebédelni valahova, megkapja a rendelését, az adag megfelel de az ízek, illatok, állag nem? Átül egy másik étterembe és ott jóllakik. Mi is így gondolkodtunk a váltó fejével, hisz a férfiember is morog ha nincsen tele a hasa, és hiába a teli tányér ha nem ínyére való a falat. Friss olajat neki, izibe!!! A konzílium eredménye lett az a javallat is, hogy álljak neki egy bontott váltó felkutatásának.
2 liter Castrol a zsebben (a kissebb vagyon helyén amit a boltban hagytam érte:-) ), időpont egyeztetve mikor tudok az aknára beállni, jöhet a csere! Instrukciót kaptam, hogy ha felöntöttem szintig a nedűt, szívjak el egy cigarettát és még töltsek utána. Nem dohányzom de kivártam egy koporsószegnyi időt, utánaöntöttem, reménykedtem... Hidegzuhany. Ugyanaz a hang :-(
Pedig annyira de annyira vártam a pozitív változást a mézszínű ambróziától, de semmi... Bontott váltó keresésébe kezdtem. Közösségi hálón jelen lévő multiplás tömörülésen keresztül sikerült is emberi áron egy jónak mondott darabot betárazni. Hogy milyen állapotú motor volt a társa a mindennapokban nem tudom, de sejtem. Lecsúszhatott azon a bizonyos lejtőn és vedelni kezdhetett, főleg olajat, mert a vál(t)ótársát rendesen ellátta kenőanyag és mindenféle út porának keverékével. Ujjnyi vastag bunda alól mostam ki és spakli, drótkefe segítségével tettem kívülről számomra is beépítésre alkalmassá. Lapátszám ált a trutyi és a 2 doboz féktisztító a garázs padlóján a manővertől de nézegetnivalóan szép lett :-) De eddig a pontig azért történt még egy s más...
Éldegéltünk, pótváltó betárazva, babakocsi tároló hátuljába betolva Budapesten mi meg ingáztunk az autóval a főváros és Zala között...1-2-3-5... négyet szádra ne vedd, a,lá Monthy Python...
Aztán egy szép nap esti óráiban úgy alakult, hogy a család nem volt mellettem az út meg kihalt volt és kanyargós. Mit csinál ilyenkor egy XY kromoszómával és autók iránti érdeklődéssel megáldott(vert?) homo sapiens?! Igen, a lovak közé csap, a drakula újra él és élvezi, hosszú idő után újra! Szalagkorlátos balos- jobbos kombináció, alulkormányzottság (ez van, elsőkerék), rövid egyenes, hosszú, húzós jobbos felfele emelkedve... gondoltam mi baj lehet, kell a lendület, nekihúztam a negyediket és mélyrenyomott gázpedállal jól meg is terheltem... jajj...mint aki darázsba lépett úgy kaptam le a lábam mert a váltó hangosan adta tudtomra nemtetszését, majd gyorsan ötödiket kapcsolva legörbült szájjal és férfiassággal konstatáltam, hogy az a fokozat is zajongani kezdett... Nesze neked legénykedés. Hímestojásokon haza, összeomolva meséltem mekkora címeres ökör voltam... Megástam a sírját a haldoklónak.
Innentől óvatos nyugdíjasként jártam vele, halkult az ötödik de terhelésváltáskor néha ki- ki dobta a fokozatot. Romjaimban voltam, úgy kívántam egy váltócserét mint mókus az erdőtüzet... De pár hét elteltével öngyógyulás lépett fel és nem kellett egy autópályás fékezés és gyorsítás esetén visszarakni üresből ötöfikbe a váltót, a helyén maradt. Újra bizakodni kezdtem... hiba volt :-)
Vasárnap délután nagyszülőknél bepakoltuk a gyermeket és cuccait az autóba (néha ilyenkor sherpának érzem magamat és nem értem hogyan lehet a legkissebbnek a legtöbb holmija) és vízre szálltunk. Azaz útra keltünk hiszen nem esett, ragyogó nyári napsütés égette a fényezést. 250 kilométerrel távolabb, már az M1 - M7 közös bevezetőn lekapcsoltam a rádiót mert valami gyanús lett és hallgatóztam...csak én érzem úgy, hogy hangosabb lett zaj?! Életem párja- akinek sokkal jobb a hallása (ellenben gyengébb a szeme) de mindig azt mondja, hogy nem tudja mit kellene hallani- is úgy vélte erősödött a váltóból jövő hang. Sebaj, jövő hétvégén megbeszélem majd ha hazamegyünk a szerelőmmel, hogy mikorra tudjuk betervezni a cserét, mert már nem nagyon lehet halogatni. Így is lett. Csak kicsit másképp mint gondoltam. Nagyon másképp...
Rá következő pénteken elindultunk újra haza, vidék, zöld, tiszta levegő, eldugott kis falvak, hívogató tavak, erdők (na meg az összes nagyszülő), I love Göcsej :-) Előtte hétvége óta nem mozdult az autó, titkon bíztam némi újabb öngyógyító folyamatban de sajnos nem lett halkabb. Balatonlelle közelében van az autópályán egy benzinkút (mi csak k@kilós benzinkútként emlegetjük mert az első időszakban 10-ből 8-szor kellett megállni ott nagydolog miatti pelenkacserére a gyermekkel) ahol kávé, mosdó szünetet tartottunk és a sztrádára való felhajtás közben, az ötödik kapcsolásakor a feleségem kérdésére kielemeztük milyen kimenetelei lehetnek ha felveszi a váltónk a néhai előnevet és meddig bírhatja. Egyik sem kecsegtetett túl biztató kilátásokkal részünkről.
De nem kellett sokat várni rá, hogy kiderüljön! Még 5 percig. Egy előzés közben a külső sávból a belsőbe soroltam és ehhez kicsit- de tényleg csak egy kicsit- a lovak közé csaptunk...fájdalmas gépészeti üvöltés a váltóműből, fémes darálás hangja, mint amikor kavicsot öntenek egy terménydarálóba, egy alkatrész utolsó halálüvöltése. Eddig bírta- válaszoltam, de azt hiszem egyértelmű volt oldalbordámnak (és minden más porcikámnak), hogy itt a vége. Még egy erőtlen kísérletet tettem és sebességbe rakva óvatosan réengedtem a kuplungot de hamar visszakoztam. Próbáltam a negyediket, hátha...ugyanaz az eredmény. Nem csoda, valami azon a tengelyen adta meg magát. Lassítás, hármas tesztelése. Az néma mint a sír, megvan a megoldás: leállósáv, vészvillogó, visszafogott tempó és csordogálás a következő kijáratig. Majd haza megfeszített 60-70 km/órás tempóval. Sosem gondoltam, hogy Balatonfenyves ilyen messze van Kustánszegtől :-) Főleg ha közben a fejemet folyamatosan vertem a képzeletbeli falba, mert az új (bontott) szerkezet ott lapul a tároló hátulsó felébe betámasztva. Ahogy megvettem, olajsárosan. Éppen ez volt az egyik fő oka amiért úgy döntöttem, hogy majd következő héten szállítom haza, sok volt a cucc, plusz dolgokat is haza kellett vinni, nem nagyon fért volna be és még jól össze is kenem vele magam, meg minden mást. Ráadásul a féltengelyek helyén is csordogált belőle még némi olaj és nem annyira könnyű, hogy csak úgy ide oda rakosgassam. De már bántam döntésemet mint az a bizonyos eb a nagyszámú kölykezést és ha a gondolataim valóra válnának üvöltöttem volna a szegecses korbács csattanásaitól a hátamon. Nem értettem hogyan lehettem ilyen....ütődött.
Hazajutottunk. Alálestem, látni nem láttam semmi (mondjuk nem tudom mire számítottam) egy szakadt féltengely- gumiharangon kívül, ami jókor adta be a kulcsot mert a váltóval együtt az is cserélve lett. De ne szaladjunk ennyire előre! Ott tartottunk, hogy a váltó Budapesten, a sebesült pedig onnan 270 kilométerre vár az ellátásra. Nekiálltam megszervezni a cserét, a pótalkatrész hazajuttatását és a visszamenetelünket. Utóbbit megoldottuk a 3 ajtós Puntoval (hogy fértünk bele?! Cucc, babakocsi, gyerekülés...), a többit pedig lebeszéltem, leegyeztettem. Egy barátom következő hétvégén hazahozta a "kivéreztetett", ronggyal teletömött, többszörösen vastag kartondobozba csomagolt, befoliázott cseredarabot, mert a kis FIAT-ba vagy mi fértünk bele vagy a váltó. Előbbit választottuk.
Váltó otthon, megtörtént a már említett mocsokból való kimosdatása is, olaj, gumiharang, főtengelyszimering (ha már ott fogunk kotorászni és mint kiderült könnyezett is kicsit) és egy szett kuplung árától megszabadított pénztárcával én is készen álltam a cserére. Tengelykapcsoló már kicsit fenn fogott és néha csúsztatáskor be is remegett, ezt már régebben átbeszéltük, hogy ha a váltó esedékes lesz akkor az is új kerül bele.
Megbeszéltek időben, dress code ("nem vőlegényruhában") előírásainak eleget téve megjelentünk a helyszínen, én és a beteg. Információkkal felkészültem- említettem már milyen jó a világhálós közösség?!:-) - hogyan fussunk neki, ne nekünk kelljen kitalálni a mikéntjét. Ezen instrukciók szerint belevágtunk, az órán a kismutató 9 és 10 között járt valahol félúton. Felemel, kerekeket és bölcsőt levesz, kipufogót leköt, önindítót lecsavaroz, féltengelyt kiszedi a helyéről, légszűrőházat és csöveket eltávolít, váltóbowden kiköt (ez utóbbi kettő mondjuk tényleg nem volt bonyolult) és már jöhet is le a váltó. Milyen egyszerű így leírni, nem?! :-) Mire minden visszakerült a helyére, olajjal is feltöltöttük este fél nyolc körül járt az idő... Mondjuk ebben benne volt a kuplunk, szimmering és a féltengely porvédőjének cseréje. Próba. Kitolatáshoz hátramenet kapcsolását hangos fogaskerék- zene kísérte. Azt hiszem elfehéredett képem teliholdként világíthatott a szélvédőn át a külvilág fele, de egy kis állítás a kuplung- bowdenen és máris kés a vajban. Huhh. Kint az országúton felkapcsolgatás, 1-es, síri csend, 2-es, síri csend, 3-as, síri csend, 4-es, síri csend, 5-ös.... mondom 5-ös... nem tudom kapcsolni... miért szop@t engem az ég?!?!?!?!
Vissza az olaj és cigarettafüst keverékében úszó műhely hívogató hűvösébe. Mi lehet??? Váltónál mozgatva veszi mind az 5 fokozatot, a hiba valahol feljebb keresendő. Eddig (kis túlzással) jó volt, akkor most mi történt? Nézzük a váltókarnál! Váltószoknya le, terepet feltár! Látvány elkeserít! Hajlamosak a Multiplák váltórjai eltörni, ez valamikor ennél is megtörtént, a bowdent mozgató kar volt tőben és más szögben meghegesztve, ezért a fém huzal végén lévő gömbfej beleakad a műanyag házba, emiatt nem tud annyit mozdulni, hogy be lehessen rakni a legfelső fokozatba. Váltókart kiszedtem, vaslapon óvatosan (régi mesterem intelmei szerint inkább kétszer kicsit mint egyszer sokat) egyengettünk rajta. Persze csak érzésre tudtuk hogyan kéne állnia, csak azt láttuk hogyan nem. Bepróbáltuk, újra kivettük, újra be... vagy ötször. Végül jó lett, igaz, addigra már éjjel fél 10 múlott. De az eredmény mindenért kárpótolt! Előtte egy közlekedési lámpánál már a sárgára váltáskor emberesen neki kellett futni az egyes kapcsolásának (akkor is útban volt a mechanikának a műanyag ház), hogy a zöld jelzésre rajtra készen álljunk, most vajpuhán kapcsolható minden fokozat.
Megérte a sok szenvedés?! Meg! Azóta is jól működik?! Igen! (Kopp- kopp- kopp) Ámen!
