Mivel ezzel minden akadály elgördült a használat elől, azóta aktívan autókázunk a Multiplával, főleg hosszabb távokon, autópályán, 6,5 – 7 liter gázolajjal terheléstől, sebességtől függően. Közben megejtettük a vezérműszíj, görgők, vízpumpa szentháromságának cseréjét is, azóta sokkal nyugodtabb vagyok, nem motoszkál a kisagyamban, hogy mikor hallok halk puffanást a motortér felöl, ahogy műszerfalon felvillanó piros lámpák fényénél az erőforrás kileheli a lelkét az összeakadt vezérlés miatt. Már csak a váltó vet homályos foltot boldogságom felhőtlen kék egére, de lehetőség szerint mellőzöm a negyedik fokozat használatát és nézelődöm a bontók honlapján.

Mert maga az autó több örömet okoz, mint végignézni a Vidám Vasárnapot elejétől a végéig nagyképernyőn, házi mozi rendszerrel, popcornnal a kézben. Többször volt már teltház a fedélzeten, de senki nem panaszkodott, hogy nem fér el vagy kényelmetlenül ül még 2-3 óra utazás után sem és ami a legjobb, hogy a csomagtartó ilyenkor is megmarad csomagtartónak, nem onnan kell kihajtogatni az ülőalkalmatosságokat, ezt kevés sokszemélyes egyterű tudja utána csinálni. Benne ülve általában lenyűgözi az embereket, barátom aki mikor meglátta nekem szegezte a kérdést, hogy „Ezt megvetted, olyan mint egy béka!” miután beleült mosolyogva mondta, hogy „Ez k…. (nagyon) jó!”. Többször toboroztunk utastársakat telekocsis oldalakról, hogy feltöltsük a szabad helyeket és gyakran kaptam azt a visszajelzést tőlük, hogy nekik is egy ilyen autó kell, mert ebben milyen jól lehet együtt utazni és beszélgetni közben. A hátsó üléseket ráadásul előbbre és hátra lehet elhelyezni kb. 15 centi különbséggel, attól függően, hogy gólyalábbal utazik ott valaki vagy nagyon nagy csomagtérre van szükség. A luxuslimuzinos lábtérből még ilyenkor is marad egy átlagautónyi. Igaz, ez a variálás nem sínen csúsztatva hanem az ülés padlóból kiakasztásával és újra bepattintásával oldható meg, mivel azokat akár egyenként össze lehet hajtogatni és ki is lehet teljesen venni ha kanapét szállítunk. Miután rájöttem a mikéntjére megy mint az ágyba…, tényleg pár másodpercet vesz csak igénybe és onnantól költöztetést vállalhatunk, akár egy kisebbfajta vadasparkét, belefér kiselefánttól nagyrókáig mosómedvén át minden. És nem is kell nagyon nagyot emelni a gondozóknak a kedvenceiken, a raktér pereme 60 centi és nincsen küszöb sem amit át kellene ugraniuk, odabent pedig síkokkal határolt- szó szerint- doboz várja Őket rögzítőfülekkel. A mókusokat, rozsdafarkút, többi aprónépet pedig 2 darab fedett kesztyűtartó, pohártartó, egy nagyobb és egy kisebb nyitott polc, ülés alatt fiók, az összes ajtón térképtartók és az első ülések háttámláján újságtartó zsebek várják.

Az utastérben barátságos a hangulat,3 teljes értékű ülés egymás mellett, bordó szövettel borított műszerfal, a középen trónoló óracsoport és szellőzőrostélyok kialakítása pedig mindenkit jókedvre derít. Ez utóbbi úgy van formálva, hogy egy robotfejet ábrázol, a levegő irányát állító gombocskák a szemek, a levegő mennyiségét változtató gurigák pedig a fülei és a szája. A tervezői sem szánták a Multiplát jó értelemben véve komoly autónak, és ezen a részleten még a ráncfelvarrás során sem változtattak- hatalmas ölelés annak a vezetőnek a design osztályon, aki az „elfogadva” pecsétet rányomta a belső tér terveire.

A használható utastér annak a következménye, hogy az oldalfalak teljesen függőlegesek (ez sem javít az autó külső megjelenésén) és nagyon széles a karosszéria, ezt városban egyből észrevenni, az első métereken kitűnik, hogy messze van a jobb oldali ajtó széle, parkolóházban odafigyelést igényel, és párhuzamos parkoláskor, ha nem akarjuk, hogy kilógjon a többi autó közül és végigszántsák az oldalát bizony ki kell centizni a padkát. Ebben a kettéosztott külső tükör segít, miután már megtanultam használni. A visszapillantókat egy gombnyomásra rá lehet hajtani a karosszériára, ilyenkor a „lapáttal fejbevágott béka” behúzza a „füleit”. Az enyémen a jobb oldali nem működik, utánaolvastam, magában a tükörházban van a motor, de a szétszedéséhez a tükörlapokat ki kell szedni, az alsó, kicsi, homorú kétoldalú ragasztóval van a helyére rögzítve, nem szívesen feszegetem, azt hiszem így marad. A forgalom úgyis a bal oldalit veszélyezteti parkoláskor, a motorosokon, akik araszolnak a sorok között a pirosnál, majd csak ezen az oldalon segítek ezentúl is. Milyen hálásak tudnak lenni ha behajtom és pont elférnek a felszabadult helyen!

A helykihasználást segíti, hogy az övvonal bent ülve nagyon alacsony, majdnem az utasok derekánál húzódik, pont ott ahol egy normális autóban a könyöklő van szerelve, így az ajtókárpit teteje látja el ezt a funkciót, innen felfelé csak az üveg van, ezzel is spóroltak nekünk széltében 5 centit a belső térben , ráadásul az ablakfelület nagy, aranyhal az akváriumban feeling. Főleg akkor tűnt fel nagyon a lemez és az üveg furcsa aránya az utóbbi javára, amikor először láttam fotón leszerelve hátsó ajtót. Ha valakinek dereng egy kinyitott traktorajtó képe az emlékezetében akkor nem kell továbbmenni, megvan Multipláé is, kicsi lemez, nagy ablak. Ebből adódóan világos és szellős, fényesség, koktél, pálmafák, az ajtón belül az már a vidám oldal. Az akvárium a napsütésben mégsem változik üvegházzá, aminek az az egyszerű magyarázata, hogy az oldalsó és a hátsó ablak teljesen függőlegesen áll, ott nem hevíti fel a Nap, az első szélvédőn bevetődő sugarak pedig csalódva veszik tudomásul, hogy hiába utaztak fényéveket, a nagy fekete, felforrósítandó műanyag felület helyett bordó szövetbe burkolt műszerfalat találnak.  A vezetőülésből nézve a forgalmat könnyű átlátni mivel az átlagautós mellmagasságában ülünk, a Porsche 911 sofőrjének a fején, sok mai (divat)terepjárónál is magasabban, az új Mini neve fogalmat nyer, mert olyan alacsonyan van, mintha egy kompaktból tekintenénk le az ikonikus ősére. Kicsit pipiskedve át lehet látni a kocsisor felett is, hogy miért áll a forgalom, mi történt ott elöl. Ráadásul az ülőhelyzet is magas, mintha egy konyhaszéken foglalnánk helyet, ami hosszú távon is elviselhetővé teszi az utazást, kevésbé fárasztó mint nyújtott lábakkal, amolyan motorcsónakos helyzetben eltölteni hosszú hosszú órákat az autóban, mintha sámlin ücsörögnénk. Az ülőlap viszont – annak ellenére, hogy nem én festem fehérre az eget egy korongecsettel- rövid, főleg ha beköszönt a tél és nagykabátban huppanok a vezetőülésbe, az a pár centi már a kényelmetlen kategória mezsgyéjére sodorja a helyzetet, de legnagyobb félelmeim ellenére a fűtés hatékony, viszonylag hamar bemelegszik a kabin és meg lehet szabadulni a felöltőtől, onnan meg visszaáll a világ rendje.