A kézifék a küszöb mellé, baloldalra került, így adva teret a középső utasnak, ugyanezen okból a sebességváltó karja a műszerfalra költözött, amolyan versenyautósan közel a kormányhoz, baromi jól kézre esik, másik autóba átülve fura és suta lent, magam mellett kotorászni a bot után. Ergonómiából beírhatunk egy jelest a talján mérnököknek. Vagy mégsem?! Hozd csak vissza azt a bizonyítványt, fiacskám!!! Hármasba vagy ötösbe kapcsolva a fűtés- szellőzés gombok alig hozzáférhetőek, rájuk fekszik a váltókar, kitekert csuklóval lehet a család pillanatnyi igényei szerint hidegebbet vagy melegebbet csinálni az utastérben. Ezt a japánok még biztosan reszelgették volna egy darabig de sebaj, együtt lehet vele élni, legalábbis nem hiszem, hogy bárhol is azokkal lenne tele a temető, akik ebbe belehaltak. Másik hasonló baki, hogy a kormány alsó ágán- de a 3 közül csak azon- a kűrt nyomógombja közel esik a karimához, kicsit bele is harap abba, ezért többször előfordul, hogy a parkolást, szűk helyre manőverezést harsány dudaszó kíséri. Egyébként hármat lehet tekerni faltól falig a volánon, nem túl közvetlen de az autó karakteréhez passzol, ahogy a hidraulikus szervó hangolása is, egy roadsterben már szinte bűzlene, annyira halott érzetet adna, de itt megfontolt családapák és családanyák transzportálják az utódokat, az egész hangulat nem száguldásra csábít, ebbe a kombinációba pont beleillik a kicsit túllőtt rásegítés és a közepesre méretezett áttételezés. Talán csak a kormány markolata lehetne valamivel húsosabb, az én izlésvilágomhoz filigrán, de tervbe van véve a bőrözése, az részben segít majd ezen a problémán. Amúgy meg ha éppen nem utazik rajta senki teljesen előrehajtható a középső ülés támlája (hátul is), lesz plusz 2 pohártartónk, egy gumírozott tálcánk, kényelmes könyöklőnk, utazóautó funkció ON és legyűrünk több száz kilométer autópályát, ne szerpentinen akarjunk vagánykodni, oda nem ez való, vegyünk titokban valami játszósat ha a feleségünk éppen nem figyel. Már csak azért sem Multiplával fogjuk kanyarról kanyarra egyre közelebbről olvasgatni az E30-as BMW hátfalára kötelező jelleggel odaragasztott M-plakettet Pécs és Orfű között, mert baromi nehéz az orrában a diesel motor, ha netán íven még meg is kell valamiért lassítani szinte az első kerekei közül csak az ívkülsőn támaszkodik, táncol az egész autó. A benzines biztos jobban teljesít ilyen helyzetekben, 70 kilóval könnyebb az a kivitel és ennek minden egyes grammja az első tengely elől tűnik el. Gondolom új lengéscsillapítókkal javulna valamit a helyzet, de a súlyelőny nem behozható hendikepet eredményez. Mindenki építkezett már életében valamilyen formában, egy zsák cement meg egy mészhidrát a Lada (Zastava, Dácia, Skoda, Opel, akármi) csomagtartóban, érezhető?! Ég és föld, menny és pokol. Egy kicsit az is lehet az oka kanyargós utakon a fizikai szabta korlátok óvatos feszegetésének, hogy a vezetőülés nagyobb tempónál átlós irányban billeg 2-3 centit irányváltásra és ugye az ember a tomporával érzi a gép mozgását határhelyzetben, amit így meg nehéz. A hiba okát megkerestem, az egyébként tökéletesen működő ülésmagasság állító motor egyik megtámasztását engedte el a hegesztés, a javításához ki kell szerelni, szét kell szedni az egész ülőalkalmatosságot, egyenesen haladva nem zavaró, ezzel azt hiszem megvárom majd a tavasz beköszöntét. Ahogy az A oszlop tövében lévő tenyérnyi ablak polírozásával is, mert az bizony műanyagból készült és egytől egyig az összes autón be van mattulva ez a gyárilag a holtteret csökkenteni hivatott, de tejüvegként nem annyira funkcionáló és főleg nem valami szép látványt nyújtó kisablak. Kisebb javítások tehát akadnak, most éppen az egyik üléstámla állítását végző bowden adta meg magát, kiszereltem, biciklisboltot meglátogatok majd vele, mivel 1,2 mm átmérőjű, ott használnak ilyen méretezésűt és csináltatok egy újat. Talán kibírja a konyhapénz azt a költségvetésben okozott vákuumot, amit ez a váratlan kiadás létrehoz a családunk kasszájában. Ez legyen hosszú évekre a legnagyobb, előre nem látható meglepetés, amit negatív értelemben okoz nekünk az olasz egyterű. Csalódni nem csalódtam benne, hogy erre a példányra esett a választásunk, nem köhög fekete felhőket minuszokban indítva sem, nem jelzi koromcsík utunkat és nem gyulladnak mögöttünk ködlámpák egy egy nagyobb gyorsításnál. Pozitív élményt meg már eddig is szerzett, minden egyes úton, csak bele kell ülni és róni az utakat, minél hosszabb távon, lehetőség szerint ne a belvárosi forgalomban, nem oda való, ahhoz nem elég filigrán, nem elég mozgékony és fordulékony. Nem ragad ott a pirosnál sem bár az egyes- kettes fokozat majdnem teherautósan rövid, de nem is csoda, teljes számú legénységgel és csomagjaikkal megpakolva közel 2 tonnát kell megmozdítania a 105 lóerőnek, hármastól felfele már nyúlnak az áttételek, sebességhatárokat szigorúan betartva lakott területen nem szívleli a negyediket, főleg ha a technikai érzékkel megáldott sofőr szemei előtt megjelenik a kis fordulaton szenvedő motor miatt hevesen kapálózó kettőstömegű lendkerék és az érte fizetendő, forintban kifejezett ellenértékének a képe. Sokáig forgatni sem érdemes, mert akkor olyanná válik, mint egy betontömböt cipelő magamfajta díszhuszár, a hanghatás nő lépésről lépésre, az erő meg elfogy. A két szélsőérték között persze, mikor már belendült a bódé szépen dolgozik a nyomaték, lendületesen tudunk haladni sima gázadással gyorsítva, kapcsolgatások nélkül. Hogy éppen mennyit fordul ilyenkor a főtengely, azt nem tudom, mert fordulatszámmérő az nincsen, ahogy vízhőfokmérő műszer sem! Egy diesel, ráadásul turbó- diesel autóban éveket járhat valaki rossz termosztáttal, soha normálisan fel nem melegedő motorral, csak egy kilométeróra, benzinszint jelző meg egy piros fény ad tájékoztatást ha felforrt a vizünk, ennyi információt kapunk arról mi történik a gépteremben- tisztára FIAT 850 szint, hatvanas évek.

A legnagyobb fokozatban, ami itt az ötödiket jelenti, nagyjából a legális autópálya limit felett kezd el hangossá válni a motor, a nagyméretű tükrök felöl is itt emelkedik meg a zubogás, a futómű zajai pedig alapból nincsen túlságosan elszigetelve az utastértől. Egyszóval nem csábít száguldásra, valahogy az egész autó leszedál, nincs kedvem bal lábbal aláfékezgetve megpróbálni kordában tartani az eltúlzott tempótól kitörni készülő első kerekeket, ellenkormányozva megzabolázni a megbokrosodott farát, inkább átgördülni simán, átfolyni a kanyarokon mint a víz amikor gömbölyű kavicsokon csordogál egy békés erdei patak medrében. Ahogy barátaimnak említettem, már tudom miért vezetnek úgy a családapák, ahogy! Mert ilyen autókkal járnak. De csak imádni lehet, és imádjuk is.

Ha valakinek szüksége van arra, hogy 5-6 felnőtt tudjon hosszú távon viszonylagos kényelemben utazni és még tetemes poggyásztér is legyen, vagy aki szeretné, hogy ne szigetelődjön el a család többi tagjaitól csak azért, mert 2-ről 3 tagúra bővültek, ki mer lépni a társadalmi konvenciók közül, saját maga mer lenni, saját kényelmére vesz autót nem a szomszéd kedvéért vagy potenciál- hiányt pótolandóan akkor egy jó állapotú Multiplában megtalálja a számítását. Mosolyogni fognak a benne ülők és visszamosolyog a külvilág a fura, rajzfilmfigura autóra, gyerekarcok tapadnak a szomszéd autók oldalablakára, felnőtt emberek néznek át vidám tekintettel, kicsit olyan, mint 45 éves autóval volt megjárni Italiat. Talán kell hozzá emiatt egy kis, jó értelemben vett, exhibicionizmus is mint minden dologhoz ami a szokványostól valamelyest el mert térni. Jah, és aktív csoportjai, internetes fórumai vannak a tulajdonosoknak, az utakon összetalálkozva pedig ismeretlenül is köszönnek egymásnak! Mondom én, tisztára mint a veterán- autózás J