Említettem már, hogy a próbaút alatt- mivel csak kis utcácskákban került rá sor- nem derült ki, hogy a váltónak hangja van 4. fokozatban nagyobb sebességnél. Változó mértékű volt a zúgás, eleinte csak halk kerepelés távolról, mint mikor a kilométeróra spirál a végét járja és el akar szakadni. Néha erősödött, néhanapján majdnem elhallgatott... Eleinte még használtam is mind az öt sebességet majd felmentést adtam a négyesnek és 1-2-3-5 sorrendben kapcsolgattam fel.

Szemügyre vettük, az olajszint megvolt a váltóházban de az állaga nem volt az igazi. Mit csinál a földi halandó ha beül ebédelni valahova, megkapja a rendelését, az adag megfelel de az ízek, illatok, állag nem? Átül egy másik étterembe és ott jóllakik. Mi is így gondolkodtunk a váltó fejével, hisz a férfiember is morog ha nincsen tele a hasa, és hiába a teli tányér ha nem ínyére való a falat. Friss olajat neki, izibe!!! A konzílium eredménye lett az a javallat is, hogy álljak neki egy bontott váltó felkutatásának.

2 liter Castrol a zsebben (a kissebb vagyon helyén amit a boltban hagytam érte:-) ), időpont egyeztetve mikor tudok az aknára beállni, jöhet a csere! Instrukciót kaptam, hogy ha felöntöttem szintig a nedűt, szívjak el egy cigarettát és még töltsek utána. Nem dohányzom de kivártam egy koporsószegnyi időt, utánaöntöttem, reménykedtem... Hidegzuhany. Ugyanaz a hang :-(

Pedig annyira de annyira vártam a pozitív változást a mézszínű ambróziától, de semmi... Bontott váltó keresésébe kezdtem. Közösségi hálón jelen lévő multiplás tömörülésen keresztül sikerült is emberi áron egy jónak mondott darabot betárazni. Hogy milyen állapotú motor volt a társa a mindennapokban nem tudom, de sejtem. Lecsúszhatott azon a bizonyos lejtőn és vedelni kezdhetett, főleg olajat, mert a vál(t)ótársát rendesen ellátta kenőanyag és mindenféle út porának keverékével. Ujjnyi vastag bunda alól mostam ki és spakli, drótkefe segítségével tettem kívülről számomra is beépítésre alkalmassá. Lapátszám ált a trutyi és a 2 doboz féktisztító a garázs padlóján a manővertől de nézegetnivalóan szép lett :-) De eddig a pontig azért történt még egy s más...

Éldegéltünk, pótváltó betárazva, babakocsi tároló hátuljába betolva Budapesten mi meg ingáztunk az autóval a főváros és Zala között...1-2-3-5... négyet szádra ne vedd, a,lá Monthy Python...

Aztán egy szép nap esti óráiban úgy alakult, hogy a család nem volt mellettem az út meg kihalt volt és kanyargós. Mit csinál ilyenkor egy XY kromoszómával és autók iránti érdeklődéssel megáldott(vert?) homo sapiens?! Igen, a lovak közé csap, a drakula újra él és élvezi, hosszú idő után újra! Szalagkorlátos balos- jobbos kombináció, alulkormányzottság (ez van, elsőkerék), rövid egyenes, hosszú, húzós jobbos felfele emelkedve... gondoltam mi baj lehet, kell a lendület, nekihúztam a negyediket és mélyrenyomott gázpedállal jól meg is terheltem... jajj...mint aki darázsba lépett úgy kaptam le a lábam mert a váltó hangosan adta tudtomra nemtetszését, majd gyorsan ötödiket kapcsolva legörbült szájjal és férfiassággal konstatáltam, hogy az a fokozat is zajongani kezdett... Nesze neked legénykedés. Hímestojásokon haza, összeomolva meséltem mekkora címeres ökör voltam... Megástam a sírját a haldoklónak.

Innentől óvatos nyugdíjasként jártam vele, halkult az ötödik de terhelésváltáskor néha ki- ki dobta a fokozatot. Romjaimban voltam, úgy kívántam egy váltócserét mint mókus az erdőtüzet... De pár hét elteltével öngyógyulás lépett fel és nem kellett egy autópályás fékezés és gyorsítás esetén visszarakni üresből ötöfikbe a váltót, a helyén maradt. Újra bizakodni kezdtem... hiba volt :-)

Vasárnap délután nagyszülőknél bepakoltuk a gyermeket és cuccait az autóba (néha ilyenkor sherpának érzem magamat és nem értem hogyan lehet a legkissebbnek a legtöbb holmija) és vízre szálltunk. Azaz útra keltünk hiszen nem esett, ragyogó nyári napsütés égette a fényezést. 250 kilométerrel távolabb, már az M1 - M7 közös bevezetőn lekapcsoltam a rádiót mert valami gyanús lett és hallgatóztam...csak én érzem úgy, hogy hangosabb lett zaj?! Életem párja- akinek sokkal jobb a hallása (ellenben gyengébb a szeme) de mindig azt mondja, hogy nem tudja mit kellene hallani- is úgy vélte erősödött a váltóból jövő hang. Sebaj, jövő hétvégén megbeszélem majd ha hazamegyünk a szerelőmmel, hogy mikorra tudjuk betervezni a cserét, mert már nem nagyon lehet halogatni. Így is lett. Csak kicsit másképp mint gondoltam. Nagyon másképp...

Rá következő pénteken elindultunk újra haza, vidék, zöld, tiszta levegő, eldugott kis falvak, hívogató tavak, erdők (na meg az összes nagyszülő), I love Göcsej :-) Előtte hétvége óta nem mozdult az autó, titkon bíztam némi újabb öngyógyító folyamatban de sajnos nem lett halkabb. Balatonlelle közelében van az autópályán egy benzinkút (mi csak k@kilós benzinkútként emlegetjük mert az első időszakban 10-ből 8-szor kellett megállni ott nagydolog miatti pelenkacserére a gyermekkel) ahol kávé, mosdó szünetet tartottunk és a sztrádára való felhajtás közben, az ötödik kapcsolásakor a feleségem kérdésére kielemeztük milyen kimenetelei lehetnek ha felveszi a váltónk a néhai előnevet és meddig bírhatja. Egyik sem kecsegtetett túl biztató kilátásokkal részünkről.

De nem kellett sokat várni rá, hogy kiderüljön! Még 5 percig. Egy előzés közben a külső sávból a belsőbe soroltam és ehhez kicsit- de tényleg csak egy kicsit- a lovak közé csaptunk...fájdalmas gépészeti üvöltés a váltóműből, fémes darálás hangja, mint amikor kavicsot öntenek egy terménydarálóba, egy alkatrész utolsó halálüvöltése. Eddig bírta- válaszoltam, de azt hiszem egyértelmű volt oldalbordámnak (és minden más porcikámnak), hogy itt a vége. Még egy erőtlen kísérletet tettem és sebességbe rakva óvatosan réengedtem a kuplungot de hamar visszakoztam. Próbáltam a negyediket, hátha...ugyanaz az eredmény. Nem csoda, valami azon a tengelyen adta meg magát. Lassítás, hármas tesztelése. Az néma mint a sír, megvan a megoldás: leállósáv, vészvillogó, visszafogott tempó és csordogálás a következő kijáratig. Majd haza megfeszített 60-70 km/órás tempóval. Sosem gondoltam, hogy Balatonfenyves ilyen messze van Kustánszegtől :-) Főleg ha közben a fejemet folyamatosan vertem a képzeletbeli falba, mert az új (bontott) szerkezet ott lapul a tároló hátulsó felébe betámasztva. Ahogy megvettem, olajsárosan. Éppen ez volt az egyik fő oka amiért úgy döntöttem, hogy majd következő héten szállítom haza, sok volt a cucc, plusz dolgokat is haza kellett vinni, nem nagyon fért volna be és még jól össze is kenem vele magam, meg minden mást. Ráadásul a féltengelyek helyén is csordogált belőle még némi olaj és nem annyira könnyű, hogy csak úgy ide oda rakosgassam. De már bántam döntésemet mint az a bizonyos eb a nagyszámú kölykezést és ha a gondolataim valóra válnának üvöltöttem volna a szegecses korbács csattanásaitól a hátamon. Nem értettem hogyan lehettem ilyen....ütődött.

Hazajutottunk. Alálestem, látni nem láttam semmi (mondjuk nem tudom mire számítottam) egy szakadt féltengely- gumiharangon kívül, ami jókor adta be a kulcsot mert a váltóval együtt az is cserélve lett. De ne szaladjunk ennyire előre! Ott tartottunk, hogy a váltó Budapesten, a sebesült pedig onnan 270 kilométerre vár az ellátásra. Nekiálltam megszervezni a cserét, a pótalkatrész hazajuttatását és a visszamenetelünket. Utóbbit megoldottuk a 3 ajtós Puntoval (hogy fértünk bele?! Cucc, babakocsi, gyerekülés...), a többit pedig lebeszéltem, leegyeztettem. Egy barátom következő hétvégén hazahozta a "kivéreztetett", ronggyal teletömött, többszörösen vastag kartondobozba csomagolt, befoliázott cseredarabot, mert a kis FIAT-ba vagy mi fértünk bele vagy a váltó. Előbbit választottuk.

Váltó otthon, megtörtént a már említett mocsokból való kimosdatása is, olaj, gumiharang, főtengelyszimering (ha már ott fogunk kotorászni és mint kiderült könnyezett is kicsit) és egy szett kuplung árától megszabadított pénztárcával én is készen álltam a cserére. Tengelykapcsoló már kicsit fenn fogott és néha csúsztatáskor be is remegett, ezt már régebben átbeszéltük, hogy ha a váltó esedékes lesz akkor az is új kerül bele.

Megbeszéltek időben, dress code ("nem vőlegényruhában") előírásainak eleget téve megjelentünk a helyszínen, én és a beteg. Információkkal felkészültem- említettem már milyen jó a világhálós közösség?!:-) - hogyan fussunk neki, ne nekünk kelljen kitalálni a mikéntjét. Ezen instrukciók szerint belevágtunk, az órán a kismutató 9 és 10 között járt valahol félúton. Felemel, kerekeket és bölcsőt levesz, kipufogót leköt, önindítót lecsavaroz, féltengelyt kiszedi a helyéről, légszűrőházat és csöveket eltávolít, váltóbowden kiköt (ez utóbbi kettő mondjuk tényleg nem volt bonyolult) és már jöhet is le a váltó. Milyen egyszerű így leírni, nem?! :-) Mire minden visszakerült a helyére, olajjal is feltöltöttük este fél nyolc körül járt az idő... Mondjuk ebben benne volt a kuplunk, szimmering és a féltengely porvédőjének cseréje. Próba. Kitolatáshoz hátramenet kapcsolását hangos fogaskerék- zene kísérte. Azt hiszem elfehéredett képem teliholdként világíthatott a szélvédőn át a külvilág fele, de egy kis állítás a kuplung- bowdenen és máris kés a vajban. Huhh. Kint az országúton felkapcsolgatás, 1-es, síri csend, 2-es, síri csend, 3-as, síri csend, 4-es, síri csend, 5-ös.... mondom 5-ös... nem tudom kapcsolni... miért szop@t engem az ég?!?!?!?!

Vissza az olaj és cigarettafüst keverékében úszó műhely hívogató hűvösébe. Mi lehet??? Váltónál mozgatva veszi mind az 5 fokozatot, a hiba valahol feljebb keresendő. Eddig (kis túlzással) jó volt, akkor most mi történt? Nézzük a váltókarnál! Váltószoknya le, terepet feltár! Látvány elkeserít! Hajlamosak a Multiplák váltórjai eltörni, ez valamikor ennél is megtörtént, a bowdent mozgató kar volt tőben és más szögben meghegesztve, ezért a fém huzal végén lévő gömbfej beleakad a műanyag házba, emiatt nem tud annyit mozdulni, hogy be lehessen rakni a legfelső fokozatba. Váltókart kiszedtem, vaslapon óvatosan (régi mesterem intelmei szerint inkább kétszer kicsit mint egyszer sokat) egyengettünk rajta. Persze csak érzésre tudtuk hogyan kéne állnia, csak azt láttuk hogyan nem. Bepróbáltuk, újra kivettük, újra be... vagy ötször. Végül jó lett, igaz, addigra már éjjel fél 10 múlott. De az eredmény mindenért kárpótolt! Előtte egy közlekedési lámpánál már a sárgára váltáskor emberesen neki kellett futni az egyes kapcsolásának (akkor is útban volt a mechanikának a műanyag ház), hogy a zöld jelzésre rajtra készen álljunk, most vajpuhán kapcsolható minden fokozat.

Megérte a sok szenvedés?! Meg! Azóta is jól működik?! Igen! (Kopp- kopp- kopp) Ámen!

A kézifék a küszöb mellé, baloldalra került, így adva teret a középső utasnak, ugyanezen okból a sebességváltó karja a műszerfalra költözött, amolyan versenyautósan közel a kormányhoz, baromi jól kézre esik, másik autóba átülve fura és suta lent, magam mellett kotorászni a bot után. Ergonómiából beírhatunk egy jelest a talján mérnököknek. Vagy mégsem?! Hozd csak vissza azt a bizonyítványt, fiacskám!!! Hármasba vagy ötösbe kapcsolva a fűtés- szellőzés gombok alig hozzáférhetőek, rájuk fekszik a váltókar, kitekert csuklóval lehet a család pillanatnyi igényei szerint hidegebbet vagy melegebbet csinálni az utastérben. Ezt a japánok még biztosan reszelgették volna egy darabig de sebaj, együtt lehet vele élni, legalábbis nem hiszem, hogy bárhol is azokkal lenne tele a temető, akik ebbe belehaltak. Másik hasonló baki, hogy a kormány alsó ágán- de a 3 közül csak azon- a kűrt nyomógombja közel esik a karimához, kicsit bele is harap abba, ezért többször előfordul, hogy a parkolást, szűk helyre manőverezést harsány dudaszó kíséri. Egyébként hármat lehet tekerni faltól falig a volánon, nem túl közvetlen de az autó karakteréhez passzol, ahogy a hidraulikus szervó hangolása is, egy roadsterben már szinte bűzlene, annyira halott érzetet adna, de itt megfontolt családapák és családanyák transzportálják az utódokat, az egész hangulat nem száguldásra csábít, ebbe a kombinációba pont beleillik a kicsit túllőtt rásegítés és a közepesre méretezett áttételezés. Talán csak a kormány markolata lehetne valamivel húsosabb, az én izlésvilágomhoz filigrán, de tervbe van véve a bőrözése, az részben segít majd ezen a problémán. Amúgy meg ha éppen nem utazik rajta senki teljesen előrehajtható a középső ülés támlája (hátul is), lesz plusz 2 pohártartónk, egy gumírozott tálcánk, kényelmes könyöklőnk, utazóautó funkció ON és legyűrünk több száz kilométer autópályát, ne szerpentinen akarjunk vagánykodni, oda nem ez való, vegyünk titokban valami játszósat ha a feleségünk éppen nem figyel. Már csak azért sem Multiplával fogjuk kanyarról kanyarra egyre közelebbről olvasgatni az E30-as BMW hátfalára kötelező jelleggel odaragasztott M-plakettet Pécs és Orfű között, mert baromi nehéz az orrában a diesel motor, ha netán íven még meg is kell valamiért lassítani szinte az első kerekei közül csak az ívkülsőn támaszkodik, táncol az egész autó. A benzines biztos jobban teljesít ilyen helyzetekben, 70 kilóval könnyebb az a kivitel és ennek minden egyes grammja az első tengely elől tűnik el. Gondolom új lengéscsillapítókkal javulna valamit a helyzet, de a súlyelőny nem behozható hendikepet eredményez. Mindenki építkezett már életében valamilyen formában, egy zsák cement meg egy mészhidrát a Lada (Zastava, Dácia, Skoda, Opel, akármi) csomagtartóban, érezhető?! Ég és föld, menny és pokol. Egy kicsit az is lehet az oka kanyargós utakon a fizikai szabta korlátok óvatos feszegetésének, hogy a vezetőülés nagyobb tempónál átlós irányban billeg 2-3 centit irányváltásra és ugye az ember a tomporával érzi a gép mozgását határhelyzetben, amit így meg nehéz. A hiba okát megkerestem, az egyébként tökéletesen működő ülésmagasság állító motor egyik megtámasztását engedte el a hegesztés, a javításához ki kell szerelni, szét kell szedni az egész ülőalkalmatosságot, egyenesen haladva nem zavaró, ezzel azt hiszem megvárom majd a tavasz beköszöntét. Ahogy az A oszlop tövében lévő tenyérnyi ablak polírozásával is, mert az bizony műanyagból készült és egytől egyig az összes autón be van mattulva ez a gyárilag a holtteret csökkenteni hivatott, de tejüvegként nem annyira funkcionáló és főleg nem valami szép látványt nyújtó kisablak. Kisebb javítások tehát akadnak, most éppen az egyik üléstámla állítását végző bowden adta meg magát, kiszereltem, biciklisboltot meglátogatok majd vele, mivel 1,2 mm átmérőjű, ott használnak ilyen méretezésűt és csináltatok egy újat. Talán kibírja a konyhapénz azt a költségvetésben okozott vákuumot, amit ez a váratlan kiadás létrehoz a családunk kasszájában. Ez legyen hosszú évekre a legnagyobb, előre nem látható meglepetés, amit negatív értelemben okoz nekünk az olasz egyterű. Csalódni nem csalódtam benne, hogy erre a példányra esett a választásunk, nem köhög fekete felhőket minuszokban indítva sem, nem jelzi koromcsík utunkat és nem gyulladnak mögöttünk ködlámpák egy egy nagyobb gyorsításnál. Pozitív élményt meg már eddig is szerzett, minden egyes úton, csak bele kell ülni és róni az utakat, minél hosszabb távon, lehetőség szerint ne a belvárosi forgalomban, nem oda való, ahhoz nem elég filigrán, nem elég mozgékony és fordulékony. Nem ragad ott a pirosnál sem bár az egyes- kettes fokozat majdnem teherautósan rövid, de nem is csoda, teljes számú legénységgel és csomagjaikkal megpakolva közel 2 tonnát kell megmozdítania a 105 lóerőnek, hármastól felfele már nyúlnak az áttételek, sebességhatárokat szigorúan betartva lakott területen nem szívleli a negyediket, főleg ha a technikai érzékkel megáldott sofőr szemei előtt megjelenik a kis fordulaton szenvedő motor miatt hevesen kapálózó kettőstömegű lendkerék és az érte fizetendő, forintban kifejezett ellenértékének a képe. Sokáig forgatni sem érdemes, mert akkor olyanná válik, mint egy betontömböt cipelő magamfajta díszhuszár, a hanghatás nő lépésről lépésre, az erő meg elfogy. A két szélsőérték között persze, mikor már belendült a bódé szépen dolgozik a nyomaték, lendületesen tudunk haladni sima gázadással gyorsítva, kapcsolgatások nélkül. Hogy éppen mennyit fordul ilyenkor a főtengely, azt nem tudom, mert fordulatszámmérő az nincsen, ahogy vízhőfokmérő műszer sem! Egy diesel, ráadásul turbó- diesel autóban éveket járhat valaki rossz termosztáttal, soha normálisan fel nem melegedő motorral, csak egy kilométeróra, benzinszint jelző meg egy piros fény ad tájékoztatást ha felforrt a vizünk, ennyi információt kapunk arról mi történik a gépteremben- tisztára FIAT 850 szint, hatvanas évek.

A legnagyobb fokozatban, ami itt az ötödiket jelenti, nagyjából a legális autópálya limit felett kezd el hangossá válni a motor, a nagyméretű tükrök felöl is itt emelkedik meg a zubogás, a futómű zajai pedig alapból nincsen túlságosan elszigetelve az utastértől. Egyszóval nem csábít száguldásra, valahogy az egész autó leszedál, nincs kedvem bal lábbal aláfékezgetve megpróbálni kordában tartani az eltúlzott tempótól kitörni készülő első kerekeket, ellenkormányozva megzabolázni a megbokrosodott farát, inkább átgördülni simán, átfolyni a kanyarokon mint a víz amikor gömbölyű kavicsokon csordogál egy békés erdei patak medrében. Ahogy barátaimnak említettem, már tudom miért vezetnek úgy a családapák, ahogy! Mert ilyen autókkal járnak. De csak imádni lehet, és imádjuk is.

Ha valakinek szüksége van arra, hogy 5-6 felnőtt tudjon hosszú távon viszonylagos kényelemben utazni és még tetemes poggyásztér is legyen, vagy aki szeretné, hogy ne szigetelődjön el a család többi tagjaitól csak azért, mert 2-ről 3 tagúra bővültek, ki mer lépni a társadalmi konvenciók közül, saját maga mer lenni, saját kényelmére vesz autót nem a szomszéd kedvéért vagy potenciál- hiányt pótolandóan akkor egy jó állapotú Multiplában megtalálja a számítását. Mosolyogni fognak a benne ülők és visszamosolyog a külvilág a fura, rajzfilmfigura autóra, gyerekarcok tapadnak a szomszéd autók oldalablakára, felnőtt emberek néznek át vidám tekintettel, kicsit olyan, mint 45 éves autóval volt megjárni Italiat. Talán kell hozzá emiatt egy kis, jó értelemben vett, exhibicionizmus is mint minden dologhoz ami a szokványostól valamelyest el mert térni. Jah, és aktív csoportjai, internetes fórumai vannak a tulajdonosoknak, az utakon összetalálkozva pedig ismeretlenül is köszönnek egymásnak! Mondom én, tisztára mint a veterán- autózás J

Mivel ezzel minden akadály elgördült a használat elől, azóta aktívan autókázunk a Multiplával, főleg hosszabb távokon, autópályán, 6,5 – 7 liter gázolajjal terheléstől, sebességtől függően. Közben megejtettük a vezérműszíj, görgők, vízpumpa szentháromságának cseréjét is, azóta sokkal nyugodtabb vagyok, nem motoszkál a kisagyamban, hogy mikor hallok halk puffanást a motortér felöl, ahogy műszerfalon felvillanó piros lámpák fényénél az erőforrás kileheli a lelkét az összeakadt vezérlés miatt. Már csak a váltó vet homályos foltot boldogságom felhőtlen kék egére, de lehetőség szerint mellőzöm a negyedik fokozat használatát és nézelődöm a bontók honlapján.

Mert maga az autó több örömet okoz, mint végignézni a Vidám Vasárnapot elejétől a végéig nagyképernyőn, házi mozi rendszerrel, popcornnal a kézben. Többször volt már teltház a fedélzeten, de senki nem panaszkodott, hogy nem fér el vagy kényelmetlenül ül még 2-3 óra utazás után sem és ami a legjobb, hogy a csomagtartó ilyenkor is megmarad csomagtartónak, nem onnan kell kihajtogatni az ülőalkalmatosságokat, ezt kevés sokszemélyes egyterű tudja utána csinálni. Benne ülve általában lenyűgözi az embereket, barátom aki mikor meglátta nekem szegezte a kérdést, hogy „Ezt megvetted, olyan mint egy béka!” miután beleült mosolyogva mondta, hogy „Ez k…. (nagyon) jó!”. Többször toboroztunk utastársakat telekocsis oldalakról, hogy feltöltsük a szabad helyeket és gyakran kaptam azt a visszajelzést tőlük, hogy nekik is egy ilyen autó kell, mert ebben milyen jól lehet együtt utazni és beszélgetni közben. A hátsó üléseket ráadásul előbbre és hátra lehet elhelyezni kb. 15 centi különbséggel, attól függően, hogy gólyalábbal utazik ott valaki vagy nagyon nagy csomagtérre van szükség. A luxuslimuzinos lábtérből még ilyenkor is marad egy átlagautónyi. Igaz, ez a variálás nem sínen csúsztatva hanem az ülés padlóból kiakasztásával és újra bepattintásával oldható meg, mivel azokat akár egyenként össze lehet hajtogatni és ki is lehet teljesen venni ha kanapét szállítunk. Miután rájöttem a mikéntjére megy mint az ágyba…, tényleg pár másodpercet vesz csak igénybe és onnantól költöztetést vállalhatunk, akár egy kisebbfajta vadasparkét, belefér kiselefánttól nagyrókáig mosómedvén át minden. És nem is kell nagyon nagyot emelni a gondozóknak a kedvenceiken, a raktér pereme 60 centi és nincsen küszöb sem amit át kellene ugraniuk, odabent pedig síkokkal határolt- szó szerint- doboz várja Őket rögzítőfülekkel. A mókusokat, rozsdafarkút, többi aprónépet pedig 2 darab fedett kesztyűtartó, pohártartó, egy nagyobb és egy kisebb nyitott polc, ülés alatt fiók, az összes ajtón térképtartók és az első ülések háttámláján újságtartó zsebek várják.

Az utastérben barátságos a hangulat,3 teljes értékű ülés egymás mellett, bordó szövettel borított műszerfal, a középen trónoló óracsoport és szellőzőrostélyok kialakítása pedig mindenkit jókedvre derít. Ez utóbbi úgy van formálva, hogy egy robotfejet ábrázol, a levegő irányát állító gombocskák a szemek, a levegő mennyiségét változtató gurigák pedig a fülei és a szája. A tervezői sem szánták a Multiplát jó értelemben véve komoly autónak, és ezen a részleten még a ráncfelvarrás során sem változtattak- hatalmas ölelés annak a vezetőnek a design osztályon, aki az „elfogadva” pecsétet rányomta a belső tér terveire.

A használható utastér annak a következménye, hogy az oldalfalak teljesen függőlegesek (ez sem javít az autó külső megjelenésén) és nagyon széles a karosszéria, ezt városban egyből észrevenni, az első métereken kitűnik, hogy messze van a jobb oldali ajtó széle, parkolóházban odafigyelést igényel, és párhuzamos parkoláskor, ha nem akarjuk, hogy kilógjon a többi autó közül és végigszántsák az oldalát bizony ki kell centizni a padkát. Ebben a kettéosztott külső tükör segít, miután már megtanultam használni. A visszapillantókat egy gombnyomásra rá lehet hajtani a karosszériára, ilyenkor a „lapáttal fejbevágott béka” behúzza a „füleit”. Az enyémen a jobb oldali nem működik, utánaolvastam, magában a tükörházban van a motor, de a szétszedéséhez a tükörlapokat ki kell szedni, az alsó, kicsi, homorú kétoldalú ragasztóval van a helyére rögzítve, nem szívesen feszegetem, azt hiszem így marad. A forgalom úgyis a bal oldalit veszélyezteti parkoláskor, a motorosokon, akik araszolnak a sorok között a pirosnál, majd csak ezen az oldalon segítek ezentúl is. Milyen hálásak tudnak lenni ha behajtom és pont elférnek a felszabadult helyen!

A helykihasználást segíti, hogy az övvonal bent ülve nagyon alacsony, majdnem az utasok derekánál húzódik, pont ott ahol egy normális autóban a könyöklő van szerelve, így az ajtókárpit teteje látja el ezt a funkciót, innen felfelé csak az üveg van, ezzel is spóroltak nekünk széltében 5 centit a belső térben , ráadásul az ablakfelület nagy, aranyhal az akváriumban feeling. Főleg akkor tűnt fel nagyon a lemez és az üveg furcsa aránya az utóbbi javára, amikor először láttam fotón leszerelve hátsó ajtót. Ha valakinek dereng egy kinyitott traktorajtó képe az emlékezetében akkor nem kell továbbmenni, megvan Multipláé is, kicsi lemez, nagy ablak. Ebből adódóan világos és szellős, fényesség, koktél, pálmafák, az ajtón belül az már a vidám oldal. Az akvárium a napsütésben mégsem változik üvegházzá, aminek az az egyszerű magyarázata, hogy az oldalsó és a hátsó ablak teljesen függőlegesen áll, ott nem hevíti fel a Nap, az első szélvédőn bevetődő sugarak pedig csalódva veszik tudomásul, hogy hiába utaztak fényéveket, a nagy fekete, felforrósítandó műanyag felület helyett bordó szövetbe burkolt műszerfalat találnak.  A vezetőülésből nézve a forgalmat könnyű átlátni mivel az átlagautós mellmagasságában ülünk, a Porsche 911 sofőrjének a fején, sok mai (divat)terepjárónál is magasabban, az új Mini neve fogalmat nyer, mert olyan alacsonyan van, mintha egy kompaktból tekintenénk le az ikonikus ősére. Kicsit pipiskedve át lehet látni a kocsisor felett is, hogy miért áll a forgalom, mi történt ott elöl. Ráadásul az ülőhelyzet is magas, mintha egy konyhaszéken foglalnánk helyet, ami hosszú távon is elviselhetővé teszi az utazást, kevésbé fárasztó mint nyújtott lábakkal, amolyan motorcsónakos helyzetben eltölteni hosszú hosszú órákat az autóban, mintha sámlin ücsörögnénk. Az ülőlap viszont – annak ellenére, hogy nem én festem fehérre az eget egy korongecsettel- rövid, főleg ha beköszönt a tél és nagykabátban huppanok a vezetőülésbe, az a pár centi már a kényelmetlen kategória mezsgyéjére sodorja a helyzetet, de legnagyobb félelmeim ellenére a fűtés hatékony, viszonylag hamar bemelegszik a kabin és meg lehet szabadulni a felöltőtől, onnan meg visszaáll a világ rendje.

Régebb óta szemeztem egy másik hirdetéssel, de azért az autóért már többet kellett volna utazni, emiatt ezidáig elmaradt a személyes találkozó. Aztán mikor eldöntöttem, hogy megnézem magamnak közelebbről eltűnt az oldalról. Pedig metál fekete volt, ami a napon bordós- barnás színben játszik, belseje borvörös és olyan gyári könnyűfény felniken feszített a képeken, amilyeneket már amúgy is kinéztem magamnak az olasz oldalakon, hogy megveszem ha meglesz a Multipla. Kicsit az Alfák körlyukas kerekeire hajaz, kívánatosan mutat vele a dobozforma autó, olyasféle hatást kiváltva egy magamfajta férfiemberben mint sexy női ajkakon a vérvörös rúzs. Vertem is a fejemet a falba mikor nem találtam a ….n, hiába kerestem, de szerencsére csak lejárt a hirdetés, pár nap múlva újra megjelent. Sóhaj, kőhullás, örömtánc, még szerencse, hogy nem pörög a Multiplák piaca idehaza, ahogy látom a régóta változatlanul eladósorban lévő kocsik képeit. Gyorsan telefon, szemrevételezésre időpont, majd az autó alul-, felül-, belül- és körbejárása. Külföldi papírok, belga eredet, olyan valamikor voltgazdája állapot. Mint említettem az összes példány küszöbrészébe mély lyukakat vájt már az idő és a rozsda, de ezen egy szemernyi sincsen, látszik, hogy újkorában kapott a gyárin felül is védelmet, szép vékony alvázvédő felületet, nem most lettek lefújva a sziloplaszttal, újságpapírral, minden kézzelfogható tömítőanyaggal betapasztott korróziós nyomok vastagon kátrányos anyaggal, ez az én területem, ehhez értek, higgyék el nekem. A hátsó futómű? Enni lehet róla, gyári fekete festék mindenhol, egyedül a jobb oldali lengéscsillapító csatlakozásánál van némi tennivaló, de bőven a drótkorong, rozsdamaró, festék műveletsoron belül. Kívánatos látvány volt alulról. (csak semmi obszcén gondolat!) A motortér is kulturált, poros, viszonylag száraz, ahogy kell. A gyújtáskulcs elfordítására semmi füst, az én fülemnek egészséges motorhang és értelmet nyert a „nem áll össze a 4 henger indításkor” kijelentés, mert itt nincs ilyen, érezhetően vígabban kel életre. Körülbelül az a különbség, mint én reggel, amikor munkába kell menni vagy hétvégén ha utazni kell valahova. Dolgozni is felkelek, csak kicsit kelletlenebb az ábrázatom. 190 000 környékén az órában, a jópár éve nem vezetett szervizkönyvben valahol 160 magasságában az utolsó pecsét, látszik, hogy egy jó ideje állt az autó, bár azért talán ennyit nem, de nem is a számok mutatják meg a lényeget, mert azok ugye nem hazudnak, aztán néha mégis. Azt éreztem, hogy kuplung nem az igazi, eléggé fenn fog de még nem csúszik. Elvittem ismerősömet is pár nap múlva, megnézte, meghallgatta, áldását adta, nem tűnik rossznak, kuplungot Ő is mondta, de nagyon szép a hangja, jobb, mint amire előtte ráuszítottam. Mentünk vele egy kört a környező kis utcákban, rendszám nem volt, nem mertünk távolabb merészkedni, szépen húz, nem csörög, zörög sehol semmi, megy egyenesen, kanyarodik, működik ahogy kell.

Némi ár feletti verbális szkanderezés után pár napra rá az üzlet megköttetett, magyar rendszámmal, nevemre íratva átvehettem. Öröm, boldogság, nameg némi félsz, attól ami rám vár… Ismerős az, amikor egy megvásárolt használt autó- amire a rendelkezésre álló családi büdzsé szabadszemmel is messziről elég jól kivehető részét elverik- minden rezdülésére figyelnek, hallgatóznak menet közben, az összes apró zaj gyanús, megáll a szívverésük egy felverődő kavics koppanásától? Nah, ez az érzés még jó darabig útitársul szegődött mellém. Az első métereken a széles karosszéria és a többi autóhoz mérten magas üléspozíció, nameg a kerepelő dízelhang miatt olyannyira teherautós volt az érzetem, hogy teherautó módjára kanyarodtam ki a kapun, olyanformán, mint amikor a fenekünk alatt van az első tengely és túl kell engedni az autót, később kezdeni el a fordulót. Jót kacagtam is magamon. A tükrök… azok már a próbaút végén a kapun betolatáskor is feladták nekem a leckét, alig találtam be velük a szűk behajtón. A felső felükön egy normál külső tükör van, mint bármely más autón, alatta pedig oldalanként 1- 1 kis domború, különállóan elhelyezve a műanyag házban. Az a funkciójuk, hogy a baloldaliban a holtteret lássuk egy sávváltáskor, a jobboldali pedig a tolatást segíti azzal, hogy felnagyítva mutatja a hátsó kerék környékét, de olyannyira felnagyítva, hogy a felső részéből tájékozódás után belepillantva hirtelen lefékez az ember gyereke, mert úgy látja rögvest nekimegy az oszlopnak, garázsajtónak, bárminek. Pók aggyal be lehet fogni a sok különböző, egyszerre érkező vizuális ingert, de nekem nem megy. Súlyos hetek teltek el mire ráállt a szemem, hogy külön tudja választani, hogy csak a felső vagy csak az alsó felére figyeljek. Az ötlet jó, a hiba lehet bennem keresendő, de néha még ha hosszabb ideig nem vezetem, újra beleülve is fura pár percig. A jobb tükör ráadásul elég szűk látókörű azáltal, hogy a külső borítás vaskos pereme kitakarja a mellettünk zajló dolgokat, jól pozícionálva akár egy teniszmeccset is lejátszhatnak a szomszédos sávban anélkül, hogy a vezetőülésből bármi feltűnne belőle a mit sem sejtő sofőrnek. Motorosok, középkategóriás autók, limuzinok, kamionok, buszok, anyahajók és tankerek tűnnek el a holtterében.

És amikor felröppent a gólyahír arra került a sor. Kellett egy családbarátabb autó a 3 ajtós Punto helyett, amivel hétvégente haza tudjuk majd szállítani a gyermeket vidékre, mert előttünk sem volt kétséges, hogy a főváros mocska helyett jobb helye lesz olyankor a nagyszülőknél friss levegőn, erdőn- mezőn csúszva mászva a kiskölyöknek, így gyakran fogunk utazni sokat, tehát kell a hely a fedélzeten a személyzetnek és a csomagoknak is. Elkalandoztam kicsit a kombik felé, de mivel a sógornőim is gyakran csatlakoznak hozzánk, 4 felnőtt+babaülés felállásban egy 5 személyes autó hosszú távon nem biztos, hogy elég. Vagyis biztos, hogy nem. Így kell a 6 ülés, még egy érvet találtam a Multipla mellett, kikerülhetetlennek látszott az eredeti elképzelés, hiába böködte több ismerősöm a homlokát és aggódó megértéssel a szemükben néztek a családomra mikor felfedtem előttük elképzeléseimet.
 Nekiálltam túrni a használtautós oldalakat, régi teszteket, népítéleteket olvasgattam, adatokat keresgéltem munka után (alatt), alvás előtt (helyett). Nem vagyok dízelpárti, utoljára 20 évvel ezelőtt volt egy MB W123 240D a nevemen, de az a diesel más. Annak ha egy másnapos hajnalon belevizel a még borgőztől mámoros fejjel ébredő gazdája az üres üzemanyagtankjába, azzal is elmegy egy darabig, tényleg csak akkor adja fel a küzdelmet ha már a hajtókar méretes lyukat ütött a blokk oldalán. Bár lehet még akkor is vánszorog egy kicsit. (Volt is az elképzeléseim között egy kombi felkutatása és felújítása, de ahhoz mélyebb pénztárcára lett volna szükség és pár lappal több kellett volna a naptárba.) A mai kor öngyulladósai nem szimpatikusak, mindenféle kényes és költségesen javítható megoldással vannak túlbonyolítva az ilyen- olyan euro besorolásnak való megfelelési- és a teljesítménykényszer miatt. Eredeti elképzelésem az volt, hogy 1,6 benzinmotor dolgozzon a Multiplában, gondoltam olcsóbbak mint a diesel társaik, a vételár és a gázolajos drágább javíthatósága kompenzálja a fogyasztásból adódó különbözetet, de minél többet keresgéltem, annál egyértelműbbé vált, hogy az azonos állapotú példányok motorfajtától függetlenül nagyságrendileg azonos árban vannak. Fogyasztásukban a neten fellelhető tapasztalatok alapján kb 3 liter különség van, osztottam, szoroztam és a JTD mellett tettem le a garast. Mivel hétvégente ha útra kelünk legalább 600 kilométert autózunk, egy egy úton cirka 5.000 Forint marad a zsebben, ami jelentős összegre rúg éves szinten.
Magyar és külföldi használtautós oldalak napokig tartó böngészése után arra a következtetésre jutottam, hogy nem érdemes külföldre kiutazni szabadságot, üzemanyagot, energiát pazarolva, mert úgy sem lesz olcsóbb a végén a leves, ami a család asztalára kerül, mint ha az itthon kínált alapanyagokból főzzük. (Hol volt még akkor a Rulettkerék 4.) Néztem olyat, amelyikről már a képen is látszott- valószínű régebbi javítás okán-, hogy rohadt a jobb első ajtajának a közepe. Élőben meg a hátsó ajtó, küszöbök is. Alulról nézve kicsit olyan a kialakítása a Multiplának, mintha alvázas konstrukció lenne, derékszögben meghajlított, egyenesen, egymáshoz 90 fokban futó profilok adják a merevségét a karosszériának, így megoldhatóvá vált az utastér sík, középen kitüremkedő, helyrabló „”kardánalagút” és átugrani való küszöbök nélküli kialakítása. Ezen megoldás okán nem lett volna túlságosan bonyolult a javítása, foltozása, a két ajtót meg bontóból beszerezni azonos színben és kicserélni nem egy embertpróbáló feladat. Tetszett, hogy komolyabban nem volt törve az autó, az elején koppant valaminek a motorháztető valamikor, azt egyengették nem túl szépen de újkorától magyarországi forgalomba helyezésű volt, ami szimpátiát váltott ki bennem. Jah meg, hogy bordó. Ami meg nem jött be az a lefingott, kopott utastér, az olajban úszó szervószivattyú és tulajdonképpen a motortérben lévő összes alkatrész. Kiindulási pontnak, talonba jó lesz, gondoltam. Nézzük tovább a kínálatot!

Úgy gondoltam csak akad Budapesten olyan autó, ami fényt gyújt a szívemben, próbálkoztam helyben keresgélni és nézegetni. Jött egy fekete, borvörös belsővel, amivel randevúztunk. A kedvenc színkombinációm! A bordó fényezés jobban néz ki kívülről, de azokhoz kék berendezés dukál, aminél meg jobb a fekete karosszériához kínált bordó kárpit. És a tulajdonos melyiket is nézegeti többet utazás közben?! Naugye! Tudom, tudom, hogy a használtautónál utolsó szempont kell, hogy legyen a szín, nem is az alapján keresgéltem, higgyék el nekem! Megvettem volna a behatárolhatatlan világoskéket unalombaoltott szürke belsővel- amelyet újkorában bizonyosan csak nyereményautónak gyártott a FIAT, mert ha már pénzt ad érte az ember tuti nem ezt választja- amennyiben abban akad szép és jó, de nem sodort ilyet elém az élet. Szóval ez a fekete, külföldi papíros példány már sokkalta jobban tetszett, ennek sem volt szalonállapot a belseje de jóval kulturáltabb képet mutatott, ennek is- és utána tulajdonképp az összes megtekintettnek- rohadt alulról a küszöb eleje és vége, ennek is kente némi olaj kívülről is a motorját, nem csak belül, de messze nem olyan rémisztő mértékben, egyszóval az összkép nem volt rossz. Sosem volt kiflibe hajlítva és újraépítve a karosszéria, egyszer sem, nemhogy többször. Ez egyébként nem volt jellemző egyik megnézett Multiplára sem, nemhiába, ez csak csak egy családi egyterű nem egy Honda CRX. Az meg nem szempont egy 15- 16 éves autónál, hogy anya végighúzza a garázsban az oldalát, esetleg télen nekicsúszik 20 km/h órás száguldás mellett kisebb terepakadályoknak, apa elbambul a városi araszolásban és lekoccolja az előtte fékező nyugdíjas bácsi Jettáját… Nem a rétegvastagság mérő mondja ki az áment, hanem az, hogy komolyabb sérülés ne legyen a múltjában.

Értekeztem egy külföldi ismerősömmel, aki hosszú évtizedek óta üzemeltet FIAT kereskedést és szervizet, hogy milyen tapasztalatai vannak a Multiplával kapcsolatosan, mi az achilles sarka és milyen motorral nézzem, 105 vagy 110 lovassal, van-e kiforrottságban, megbízhatóságban különbség a két verzió között. Ellátott pár bölcs tanáccsal, a motorokkal ha nem bántják őket nincsen baj, a legkritikusabb pont a hátsó híd, azt nézzem meg alaposan, az tud úgy elrohadni, hogy eltörik. Kicsit értetlenkedtem, azt hittem a felfogatási pontok bűnösek a karosszérián, de nem, maga a futómű a gyenge láncszem. Adok a szavára, mint kiderült 2 Multiplát is elszaggattak a családjukban, nem csak másokét szervizelték. Ők is imádták,  tehát rossz nem lehet!

Pár végletekig leharcolt példány megtekintése után (azért néha a kép mekkorát tud hazudni, sejti az ember, sejti, de mikor meglátja….menekül; lógó kapcsolók, szivacsig, vasig kopott ülések, bontóállapot az alsó szekcióban, etc, minden amit lehet úgy fotózni, hogy ne látszódjon, persze olyanok is vannak, akik le sem mossák fotózás előtt, derékig sáros autó a képeken- nem értem én az embereket, miből gondolják, hogy rákíván majd valaki a portékájukra) visszatértem a fentebb már említett feketéhez egy ismerősömmel, aki szakmájából adódóan járatosabb a diesel erőforrások terén mint jómagam. Az én fülemnek minden gázolajos motor kopog- persze bizonyos tágabb határokon túl érzékelem a különbségeket, de a tapasztalat csak sok idővel és gyakorlással pótolható. Nameg a kettőstömegű- lendkerék és egyéb modern nyalánkságok, amelyek hibajelenségeinek dekódolása kívül esik az én képességeimen, kellett oda a napi rutin, az 1970 környéki, benzines autókon csiszolódott tudásom ide kevés. Indítottuk, meghallgatta, megint indítgattuk, vizsgálgattuk, és felállította a diagnózist: nincsen rossz hangja, de még melegen is kicsit nehezen áll össze a négy henger indítás után, ami lehet olcsón, egyszerűen orvosolható hiba, de akár valami komolyabb, zsebbenyúlósabb dolog is. Mondom én, hogy kellett ide Ő! Közben én alaposabban körülnéztem a hátsó futómű környékén, mélyen az autó alá bújva, mert első alkalommal csak a karosszériát vettem szemügyre, magát a hátsó hidat nem. Hiba volt, mert a kipufogó felett, takarásban a körülbelül 10 centiméter átmérőjű vastag, vas cső olyan állapotban volt, mint aminek múltja van, nem kevés, meg némi jelene, de jövője nem sok. Az vesse rám az első követ aki elsőbálozóként ugyanúgy tudott csajozni, mint amikor már tengernyi tapasztalat (és flört meg randevú) állt mögötte. Hiába, a rutin meg az évek, meg ha tudja az ember mit meg hol is kell nézni! Nem tudom milyen 2 különböző anyagból készítették anno Torinóban a karosszériák alsó és felső részét, de küszöbtől felfele még azok a Multiplák is kultúráltan mutattak rozsdaügyileg, amelyeknek az alját a vasoxid maradványai tartották egyben küszöbtájékon és a hátsó futóműve ránézésre az első fekvőrendőrnél szétszakad még akkor is ha úgy leheljük rajta át az autót pillangószárnyakkal reptetve. Egyébként láttam is hirdetések között törött hátsó futó(?)művel sántikáló darabot. (Micsoda képzavar!) Szó mi szó, felejtősávba került a feketeség, bármennyire is tűnt úgy első körben, hogy ez lehet a nagy Ő… Kezdtem azt hinni, hogy mindegyik felett eljárt már az idő, nem találok megfelelőt köztük.

1956-ban a FIAT bemutatta a 600-as alapjain épített Multiplát, amely- a kor elvárásai mellett- 6 személy szállítására volt alkalmas 3 sorban elhelyezett üléseinek hála. Őshazájában a 6 fő lehetett akár több is a Vespán közösen utazó papa, mama, gyerekek, kutya és csomagok felállásból kiindulva... Talán ez az autó volt az első egyterű, amely kis alapterületen biztosította egy nagyobb (olasz léptékkel mérve kisebb) család gyors (?), kényelmes (?) helyváltoztatását. Szép volt? Semmiképp!!! Úgy megy, mintha jönne, egy bálnát könnyedén bele lehet látni csak a szökőkút hiányzik a feje búbjáról. Vagy egy malacot, a kis sonkát formázó szélesítésekkel a kerékjáratok felett. De zseniálisnak zseniális volt ott és akkor? Határozott igen a válasz!!!

Ezt a két tulajdonságot illetve a 6 férőhelyet vitte tovább szellemi örökségként a közös név mellett az 1998-ban bemutatott utód. Az ős 3 sorban 2-2 ülés kiosztása helyett 2 sorban, soronként 3 egymás melletti ülőhely a rövid karosszériában. De milyen karosszériában! Már megjelenésekor erősen megosztotta a közvéleményt kinézete miatt, vagyis nem is nagyon osztotta meg, egyöntetűen rondának tartotta szinte mindenki. A neten közkézen forgott egy olyan "lélektapasz", amelyen a Mutipla képe szerepelt azzal a felirattal, hogy "Ha valaha úgy érzed ronda vagy és nem kellesz senkinek...gondolja arra, hogy ezt az autót is megvette valaki!" És volt aki megvette. Miért? Elment a józan esze?! Dehogyis, közel sem erről van szó, hanem mert beleült és megismerte a belső értékeit. Bennem már akkor megérett az elhatározás, hogy ha gyermekem lesz és családi járgány szükségeltetik nekem ilyen autó kell, mert tetszik. Igen, igen, kívülről is, sőt, kimondottan a "csúnyább" széria, amely a homlokán hordja a fényszóróit, a 2004-ben Stilo lámpákat kapott modelfrissítés, amelyen a laposan tartott orr részt megemelték és "autószerű" lett a kinézete, már kevésbé. Belátom van az a nézet ahonnan kicsit furán mutat a régebbi verzió, de a lapos motorháztető miatti oldalsó sziluett, a szív alakú hátsó lámpák, a domború hátsóajtón lévő térbeli Multipla felirat...ezek miatt vonzott a ráncfelvarrás- nevezzük inkább erős arcplasztikának- előtti verzió.

 (De az én véleményem nem ér, nekem az utolsó Ford Scorpio is tetszett a rovarszerű lámpáival, imádom a középsős óvodások kézműves- foglalkozásán kartonpapír hajtogatással, egy olló és ragasztó segítségével magalkotott régi doboz FIAT Pandát, sírva fakadtam mikor a Skoda átszabta a Yeti- kicsit a rali autók szúrófényeire és gyermekkoromban matchboxként birtokolt Marta Simca Ranchojára hajazó- orrszerkezetét... Szeretem a karakteres autókat, nem csak a klaszikus értelemben vett szép alkotásokat, tetszik ha egy kocsi mer egyéniség lenni, egyszóval baj van elég a fejben.  Ismerőseim megnyugtatására közlöm, hogy azért van még remény, egy Alfa Giulietta Spider szívem vágya, imádva birtokolnék egy akár régi, akár új Giulia-t míg egy Arna valószínüleg sosem fogja az autóparkomat gyarapítani. Szóval van még remény! Bár ha jobban belegondolok, neadj' Isten a sutito.it-én belebotlok egy garázsban felejtett, alig használt példányba ebből a vadházasságból származó torzszülöttből amit egy marék apróért meg egy cigirágóért hozzámvágnak... elég halvány az a reménysugár)

Ezen elhatározásomat megosztottam (későbbi) b. nejemmel, persze nem az első randin, akkor még próbáltam normálisnak látszani (kevés sikerrel), hanem később, amikor már kezdett komolyabban elfajulni a családalapítás gondolata kettőnk közt. Ő egyértelműen kijelentette mikor lelkesen mutogattam képeken és az utcán, hogy csúnya, én meg  bőszen magyaráztam, hogy nézze meg milyen jó belül, hárman egymás mellet tudunk utazni, középen az utóddal, nem kell elszeparálódnunk egymástól első- hátsó sorra, meg, hogy a Top Gear megválasztotta a legjobb családi autónak (arról hallgattam, hogy a legrondábbnak is), meg, hogy Schumacher is ilyennel fuvarozta a családot Ferraris évei alatt. A belsejével nem is volt kivetnivalója, de "Az a púp ott a szélvédő alatt..." A későbbi széria már az Ő izlésvilága szerint is elfogadható, megállapodtunk, hogy az akár még elképzelhető is családi verda szerepében, bár kijelentette, hogy az autóvásárlás az én reszortom, ebbe nem szól bele ha arra kerül a sor.